Jászsági Kistérség

Magyarország történelmi koloratúráját sajátos színnel gazdagította a jász népesség. Egy 1318-as oklevél említi először, a jászok 1239-ben menekülve a tatárok hordák elöl a kunokkal együtt nyertek bebocsátást az országba. A jász nép az indoeurópai népek indoiráni törzséhez tartozik. Később az alán néppel szövetkeztek, s a Kaukázus között földműveléssel foglalkoztak. Itt következett be a kun fejedelemséggel a fenyegető tatár veszedelem elleni szövetség megkötése. De 1223-ban olyan vereséget szenvedtek a mongol birodalomtól, hogy a törzsszövetség felbomlott. 1239-ben ismét döntő vereséget szenvedtek, ezután nyugatra indultak és felajánlva alattvalói hódolatukat és fegyveres segítségüket, bebocsátást kértek IV. Béla királytól. A király – tekintettel a hadi helyzetre – engedélyt adott a betelepülésre. Feltételei között szerepelt a keresztény hitre való áttérés. A király a legnépesebb jászkun csoportokat a Zagyva, Tarna folyók és az Ágó –patak mentén, a Pilis hegyvidékre is átnyúlóan telepíti le 1240-ben. A jászok Károly Róbert idején szakadtak el véglegesen a kunoktól, ekkor jelentős kiváltságokat kaptak a királytól. A török hódoltság a jász népesség folyamatosságát nem szakítja meg. Bizonyos elnéptelenedés itt is sújtotta a vidéket, de a nagyobb városok a menekülőknek sokszor védelmet nyújtottak. 1699-ben a Jászságban 11 falut tartottak számon: Jász-berén, Agho, Dósa, Árokszállás, Mihálytelke, Jákóhalma, Négyszállás, Alsó- és Felsőszentgyörgy, Kisér, Apáthi, Boldogháza, Ladány, Fényszarú. Nyelvüket a kunoktól való elszakadásig, őrizték, de 1550-ben már magyar nyelvűek. A jászok, akiknek helyzete Károly Róbert kiváltság-adása óta a jobbágyság és a köznemesség között állott, rövid időre feudális függőségbe süllyedtek vissza, amikor az udvar 1702-bemn elzálogosította a területet a német lovagrendnek. 1745-ben a népesség maga adta össze a megváltás összegét (redemptio). A jász etnikai-morális értékek azóta is jól felismerhetők. E büszke nép nemesi tudata a polgári öntudatba hajlik át a századforduló után. Fontos szempont volt a kiváltságuk védelme is a fennmaradás biztosítására. Innen a munka tisztelet, a szorgalom, a takarékosság a jász népben, amelynek tagjai azon túl, hogy jászok, a legjobb magyaroknak tartják magukat.